Fogalmam sincs, milyen Macet vegyek

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

ápr
17

Azon gondolkozom, milyen gépet vásároljak a hároméves, 13-as Pro helyett, de nem találom a megoldást. Még ha a közeljövő termékfrissítéseit nézem, akkor sem.

Az elvárásaim:

Legyen hordozható
Legyen könnyű
Legyen nagyon gyors

Ez a konfiguráció egyszerűen nem létezik és még egy ideig nem is fog.

Mindenképp laptopot akarok vásárolni, mert szeretem, ha ott van a munkahelyem, ahol én vagyok, nem egy asztalnál. Éppen ezért az iMac nem jöhet szóba. Hiába van benne erős négymagos, hiába jó a kijelzője, hiába lenne elég a hardver minden szempontból a munkához, helyhez lennék kötve vele, amitől egyszerűen elszoktam.

Szóval laptop kell, de a 13 colos méretnél nagyobb nem jöhet szóba. Ebben a méretosztályban két gép van: a Pro és az Air. A Próban én alig-alig látok olyan előnyt, ami ellensúlyozni tudná az Air vékonyságát, súlyát és az ssd-t. Kérhetem persze ssd-vel a Prót is, viszont az valószerűtlenül megnövelné a gép árát, és nekem még mindig túl vaskos lenne.

Csakhogy: hetente egy-két videót azért megvágok Final Cut X-ben, és oda teljesítmény kell. Próbáltam az aktuális Airt, remekül elfutott a program, viszont amikor importáltam, vagy rendereltem, néha sokat kellett várnom, ehhez a feladatot több kraft kell. Persze megvárhatom a nyáron érkező, alacsony fogyasztású Ivy Bridge-kódnevű Core i-processzorral szerelt új Airt, de a teljesítménynövekedés legfeljebb 20-30 százalékos lesz majd, míg nekem legalább 200 százalékra lenne szükség. Azt meg még a 13-as Prótól sem kapom meg. Legfeljebb a 15-östől, ami viszont betyárosan nagy.

Összefoglalva: egy MacBook Air kéne négymagos processzorral és erős grafikus gyorsítóval, ilyen azonban nem létezik, és még vagy két évig nem is fog. Thunderbolton keresztül ráköthetek persze külső célhardvert a gépre, amivel olyan teljesítményt nyújthat az Air FCPX alatt, mint egy Pro, de hát ezek a szemét kütyük körülbelül egymillióba kerülnek.

Kompromisszumos megoldásként szóba jöhetne a Pro ssd-vel, de a 13-as méretben a jelek szerint továbbra sem lesz négymagos modell, csak kétmagos, magas órajelen, ami viszont harmatos kárpótlás a nagyobb súlyért és árért cserébe. A 15-ös laptop meg nekem már túl nagy, szóba se jöhet.

Szóval életemben először fogalmam sincs, hogy milyen gépet vegyek.

Valami ötlet?

Milyen a jó termékdizájn? (Braun, Apple, Ammunition, Nokia)

admináltal elkövetett post a webisztán / hh kategóriában      komment nélkül

márc
23

Jonathan Ive valószínűleg minden idők egyik legismertebb termékdizájnere. Az ő nevéhez kötődik az Apple egy sor formaterve: az iMac, a titánium és alumínum PowerBook G4, a PowerMac G4, a PowerMac G5, a G4 Cube, az iBook, a Mac Pro, a MacBook, a unibody MacBook Pro, a MacBook Air, az iPod, az iPod Touch, az iPhone és az iPad is.

Az is köztudott, hogy Ive nem csak a termékdizájnt vezeti az Apple-nél, hanem mindezt vezető alelnöki pozícióból teszi. Esztétikai kifinomultságát jelzi, hogy amikor a kilencvenes évek második felében Steve Jobs megbízta azzal, hogy készítse el az iMac mindent verő dizájnját, állítólag napokat töltött egy édességgyárban csak azért, hogy a legfinomabb és legvonzóbb színárnyalatokat megtalálja a termékcsoport számára. Nem csoda, hogy 1997-ben Steve Jobs az Apple Keynote során úgy jellemezte ezeket a gépeket, mint amik olyan jók, "hogy legszívesebben megnyalnád őket".

Sokk volt ez 1998-ban. Az első szép számítógép a történelemben...

A konkurens gyártócégek még fel sem ocsudtak az új iMacek bejelentéséből, máris érkezett a kegyelemdöfés. A Hófehér... 

Önmagában a termékelnevezések is azt az esztétikai finomságot tükrözték, ami 1998-tól az Apple-t jellemzi: áfonya, eper, mandarin, szőlő, mész, grafit, rubin, zsálya, hó, indigó. "Nekem mandarin iMacem van." "Nekem rubin iMacem van". Már önmagában a nevük is olyan volt, mintha tényleg egy édességboltból vásároltuk volna. 

Nekem volt szerencsém a 2000-es évek legelején egy áfonya, majd egy hó iMac-kel dolgozni. Összehasonlíthatatlan élmény volt, főleg, ha a korabeli PC-k élményvilágával kellett összevetni. És nem, mégcsak nem is a szoftverről beszélünk.

Persze ezek nem csak szép, de egyben jó és jól használható személyi számítógépek is voltak. Jól működtek. És ami engem pluszban külön lenyűgözött bennük, az a beépített harman/kardon hangszórók minősége volt.

Jonathan Ive előképe, példaképe Dieter Rams. Az a Dieter Rams, aki a Braunnak annyi kiemelkedő terméket tervezett a világháború után.

Ive saját elmondása szerint nem csak nagy példaképnek tekintette Ramsot, de a Rams-féle 10 termékdizájn alapelvet is következetesen magáénak vallja. Az 50-es, 60-as években járunk...

1. A jó dizájn innovatív
Az innovációs lehetőségek semmilyen szempontból nem merülnek ki. A technikai fejlődés mindig új lehetőségeket kínál az innovatív dizájnra. De az innovatív dizájn mindig együtt fejlődik az innovatív technológiával, és soha nem lehet öncélú. 

2. A jó dizájn a terméket használhatóvá teszi
A termékeket azért vásárolják, hogy használják azokat. Egy sor kritériumnak meg kell felelniük - nem csak funkcionális, hanem pszichológiai és esztétikai kritériumoknak is. A jó dizájn kihangsúlyozza a termék használhatóságát, és elutasít mindent, ami a hasznosság ellen hat. 

3. A jó dizájn esztétikus
A termék esztétikai minősége szerves része a termék hasznosságának, mivel a termékek mindennapi használatra készülnek, és hatással vannak az emberekre és az ő közérzetükre. Csak a jól megtervezett tárgyak lehetnek szépek.

4. A jó dizájn a terméket értelmezhetővé teszi
Letisztítja a termék struktúráját. Sőt, lehetővé teszi, hogy a termék tisztán kifejezze funkcióját, azáltal, hogy a felhasznló intuíciójára apelllál. Legmagasabb fokon: magától értetődővé teszi a terméket.

5. A jó dizájn diszkrét
A termékek eszközként teljesítik be küldetésüket. Nem dekorációs tárgyak és nem is művészeti tárgyak. A termékek dizájnja éppen ezért semleges és visszafogott kell, hogy legyen, hogy teret engedjen a felhasználó önkifejezésének. 

6. A jó dizájn őszinte
A dizájn önmagában nem teszi a terméket innovatívabbá, erőteljesebbé vagy értékesebbé, mint amilyen. Nem próbálja manipulálni a felhasználót olyan ígéretekkel, amiket nem képes beváltani.

7. A jó dizájn időtálló
Tartózkodik attól, hogy divatos legyen, és ennek eredményeként sosem lesz divatjamúlt. Az öltözködési divattal ellentétben sok évig életképes marad - még a mai "egyszer használatos" társadalmunkban is.  

8. A jó dizájn a legapróbb részletekig alapos
Semmi nem kell öncélúnak vagy választás kérdésének lennie. A dizájnolás folyamata során tanúsított törődés és akkurátusság a felhasználók tisztelete.

9. A jó dizájn környezetbarát
A dizájn fontos hozzájárulás a környezetünk megmaradásához. Takarékos az erőforrásokkal, minimalizálja a fizikai és vizuális szennyezést a termék teljes életcikulsa során. 

10. A jó dizájn olyan kevés dizájn, amennyire csak lehet
Keveset, de jobban - ennek a kevesebb dizájnak viszont a lényegi aspektusokra kell koncentrálnia. A termék nem terhelhető lényegtelen elemekkel. Vissza a letisztultsághoz, vissza az egyszerűséghez!

Nem kérdés, hogy Ive nem csak magáévá tette, de az Apple-nél következetesen képviseli is a Rams-féle alapelveket. 

Pár éve a Gizmodón jelent meg egy blogpost, mely a Braun és az Apple termékei közötti hasonlóságra próbálta meg felhívni a figyelmet. A párba állított képeken valóban hasonló, minimalista dizájnok láthatók. Ám, mint a fenti alapelvekben is világosan ki van mondva, a lényeg nagyon sokszor a részletekben rejlik. Ive megszállottságáról sokat elmond a következő videó (mely egyébként egy Rams-interjúrészlettel kezdődik):

Az Apple-nél a dizájn részleg nem csak rajzolgat, tervezget. Ive abban hisz, hogy a jó dizájnnak együtt kell járnia a termék tervezésével és a prototípusok készítésével is. A termékdizájnerek esztétikailag hiperérzékeny iparos emberek. Az Apple-nél a termékdizájnoláskor tehát nem csak a hardveres és szoftveres változásokat veszik rendszeresen figyelembe, hanem rengeteget kísérleteznek is 3D modelleket készítő gépek segítségével. 

Visszatérve még egy picit a Braunra és Dieter Ramsra. Egy interjúban Rams maga így fogalmaz: "hatalmas tisztelet az Apple dizájnerének. Egy kicsit emlékeztet a Braunhoz fűződő egykori viszonyomra."

(Igen, a Wagenfeld lámpa, az Ulmi iskola, a Bauhaus, és a modern nappali megteremtődése... Ezek voltak a Braun és ilyen módon az Apple előképei is.)

Ive-ot egyébként az Apple korábbi termékdizájnere, Robert Brunner vette fel, a kilencvenes évek közepén. Ő később viccelődött is azzal, hogy a sírjára bizonyára az lesz írva, hogy "az ember, aki felvette az Apple-höz Jonathan Ive-ot." 

Amúgy Brunner is kiemelkedő munkát végez saját cégénél, az Ammunitionnél. Kiváló példa erre az általuk tervezett Nook e-reader vagy a Beats fejhallgatók. 

Teljesen véletlenül épp egy olyan könyvet olvasok ("Do you matter? How great design will make people love your company"), melynek Brunner a társszerzője. Az egyik fejezetben épp azt taglalja, hogy önmagában egy termék - például az iPhone - lemásolása nem hoz létre automatikusan jó terméket. Mivel a termékdizájn szervesen része kell, hogy legyen egy ideának, egy filozófiának, aminek csupán megtestesítője, hordozója maga a termék dizájnja. 

Visszatértünk megint a Rams-féle alapelvekhez...

Ive egy interjúban úgy fogalmaz, hogy önmagában az ötletek és a kreativitás nagyon törékeny dolgok, egészen addig, amíg nem készítünk el egy prototípust, és onnantól kezdve mindenki számára, aki a projekten dolgozik, elkezdenek világossá válni a célok. 

"A céljaink nagyon egyszerűek: jobb termékeket tervezni és készíteni. Ha nem tudunk valami olyasmit csinálni, ami jobb, akkor egyszerűen nem csináljuk meg."

A konkurensekről pedig azt mondja, hogy ők többnyire valami mást vagy újszerűt akarnak csinálni. És ezek a célok rosszak. A terméknek hitelesen jobbnak kell lennie. Ehhez pedig valódi alapelvekre van szükség, ami hajt bennünket. A bizottságosdi, az árpolitika, az időzítés vagy a  bizarr "legyünk mások" marketingcélok nem működnek. Ezek csak vállalati célok, melyek aligha veszik figyelembe az embereket, akik a termékünket használni fogják. 

Persze az Apple sem teljesen konzisztens ezen a téren. Nem kell említeni Steve Jobs harsány ellenállását az Intellel szemben, majd a későbbi behódolást az Intelnek. Vagy a multitask-ellenességet, mely aztán heveny multitask pártiságba csapott át egy idő után, amikor az Apple-nek éppen ez állt a vállalati céljainak érdekében. Ebben tehát képlékenyek voltak a fundamentumok.

Dizájn, tervezés szempontból pedig bizarr inkonzisztenciát mutat a fizikai Apple-termékek koherens minimalizmusa és például az iCal műbőrt imitáló dizájnelemei. Valahogy az Apple-nél a szoftver UI tervezés soha sem volt olyan konzisztens és következetes, mint Jonathan Ive mestermunkái. Nagyon szép termékdizájnokat készítenek, miközben ezekben a számítógépekben olyan szoftverek, interfészmegvalósítások kerülnek, amik semmilyen szinten nem visszhangozzák a fent citált Rams-féle alapelveket. PhotoBooth... Ezt Jonathan Ive sosem engedné meg. 

A termékek fizikai valója és a bennük működő szoftverek harmóniájára furcsa módon nem az Apple a legjobb példa manapság, hanem a Nokia Lumia készülékei, és a bennük futó Windows Phone 7. 

A megújuló Nokia esetében főhősünket Stefan Pannenbeckernek hívják. Egy rövid zsánerfilm az ő történetükről:

Igen, a recept ugyanaz, amit az Apple másfél évtizede nagyon következetesen és magas színvonalon visz: a fejlesztésnek, a tervezésnek, a termékdizájnnak együtt kell tudnia lélegezni. Egyértelműen jobb terméket kell letennie az asztalra. Nem ráncfelvarrás. Nem kompromisszumos marketingcélok. Hanem egy jobb termék. Erős alapelvekkel és ideákkal.

Pannenbecker egy interjúban így fogalmaz: 

Nem a formák, vonalak megjelenésén gondolkodtunk, hanem a belsővel kezdtük. Azt kerestük a leginkább, hogy hogyan tudunk egy jobb terméket készíteni. Néhány ösztönző, mint a vékonyság, kompaktság, antennateljesítmény és hasonlók - ezek voltak a kiindulópontjaink. Majd azt kérdeztük magunktól, hogyan tudjuk a zajt csökkenteni a szoftver körül - termékdizájn értelemben értve. Sokféleképpen lehet "monobody" vázat tervezni egy telefonnak. De mi olyan módon akartuk ezt megtenni, ahogy értelme is van, amennyiben ez végső soron egy jobb terméket eredményez. 

Nem állíthatjuk, hogy a Nokia-Microsoft páros képes lesz olyan magasságokig elvinni a termékdizájn-szoftverdizájn tandemet, mint akár - a maga hibáival - az Apple. Még akkor sem, ha a WP7-Lumia párosítás nagyon ígéretes és impozáns törekvés. Mindkettő mögül hiányzik az a szilárd meggyőződés, az az értése az adott platformnak, területnek, ami hitelessé is tenné a Lumiát, és benne a Windows Phone 7-et. 

• Kiváló dizájnkritika a Nokia N9-ről a Domuson

Mindkét cégnek (a Microsoftnak és a Nokiának) is nagyon sokat kell bizonyítania és nagyon hosszú távon ahhoz, hogy elhiggyük róluk (újra), amit az Apple-ről már elhiszünk. Mert a jó termékdizájn nem csak innovatív, hanem őszinte és időtálló is. Mint egy jól megtervezett betűtípus...

Most akkor milyen processzor lesz az iPad 3-ban?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

feb
28

A kérdés azért merülhetett fel, mert egymásnak ellentmondó híreket dobtak ki az internet feneketlen bugyrai. Amikor már azt hihettük, hogy biztos az A6-os csip, és ezzel a négymagos korszak beköszönte, akkor előkerült egy iPad-alaplapot ábrázoló fotó, rajta egy titokzatos A5X nevű csippel, ami nyilvánvalóan a jelenleg is használt A5-ös továbbfejlesztett verziója, két maggal.

Most akkor négy, vagy kettő? Az S5L8950X kódnevű csip, vagy csak az S5L8945X? A 9to5 Mac szerint simán lehet, hogy mindkettő létező termék: az Apple jó korán megkezdte a próbákat, hogy kiderítse, melyik illik jobban az iPad 3-ba, és csak az utolsó pillanatban, a sorozatgyártás megkezdése előtt döntött. Ezt a verziót erősíti, hogy az iOS 5.1-ben mindkét csipre van utalás, szóval az Apple programozói terveztek az A5X-szel és az A6-ossal is.

A kisebb csip mellett szól a jóval nagyobb üzemidő, a nagyobb mellett meg a teljesítmény, amire szükség is lehet az új, nagyfelbontású LCD miatt.

Ez volt tehát a valószerű verzió. A 9to5Mac viszont előáll még két elmélettel, amik viszont sokkal kevésbé illeszkednek bele az Apple stratégiájába: az egyik, hogy az iPad mindkét csippel megvásárolható lesz és a vásárló maga dönti el, hogy milyen kompromisszumot akar hozni. Ezt nagyjából kizártnak tartom, hiszen egy ilyen lépés tökéletesen szembemenne mindennel, amiben az Apple hisz: hogy jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi, hogy a tökéletes felhasználó élmény csak egyféle lehet, hogy nyereségesen és színvonalasan csak egyféle stratégia alapján lehet gyártani.

De van egy C-verzió is: hogy az A6-os kerül az iPad 3-ba, mint az A5X egy esetleges 8 colos iPadbe. Ez már nem annyira elképzelhetetlen, mint a másik ötlet, de majdnem ugyanannyira.

Két héten belül kiderül, mi van.

Most akkor milyen állat ez?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

feb
18

Gondban vagyunk, ha a Mountain Liont akarjuk magyarítani, ugyanis az eredetileg puma lenne. De puma már volt, a Mac OS X 10.1-es verzióját így hívták. A sorrend így hangzik: Cheetah, Puma, Jaguar, Panther, Tiger, Leopard, Snow Leopard, Lion, Mountain Lion. A Mountain Lion viszont csak egy másik szó a Pumára.

Aztán ha jobban belenézünk, rájövünk, hogy még összetettebb a probléma, ugyanis már a korábbi elnevezések sem voltak kompatibilisek egymással. A Wikipedián arra bukkantam, hogy a Panther kifejezés is mást jelent mindenhol, Afrikában és Ázsiában ez alatt a leopárdot értik, Észak-Amerikában a mountain liont, vagyis a pumát, Közép- és Dél-Amerikában meg a jaguárt. Miközben az Apple a feketére gondolt.

Szóval ez nem most lett összekutyulva, ez ilyen már a 10.3 óta. Azt meg mégsem várhatjuk, hogy Mac OS X Panthera pardus, és Mac OS X Puma concolor legyen a terméknév, nem az állat feje a fontos. Így viszont maradt nekünk az angol név, annak ellenére, hogy nyugodtan pumázhatnánk is. Vagy Kilgore Trout kedvencét, a Kitárt Pumákat is mondhatnánk.

Milyen gépeken fut majd Mountain Lion?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

feb
17

A tegnapi bejelentés, a közzétett videó mostanra már eléggé felcsigázott mindenkit. Egy OS X frissítés ugyanis legalább akkora öröm vagy bosszúság forrása tud lenni, mint új frizurát rendelni a fodrásznál. Most lássuk, milyen gépek tulajdonosai érzik majd az utóbbit.

Fontos ugyanis tudni, hogy milyen gépek lesznek alkalmasak a 10.8 futtatására, azt ugyanis egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a Lion követelményei maradnak. Szűkül a nadrágszíj.

Röviden, ezekre lesz szükség:

- 64-Bit Intel Core 2 Duo processzor, vagy jobb
- 64 bites kernelbe kell tudni bootolni
- fejlett GPU chipset

Ha Liont használunk, a második bekezdés gyorsan ellenőrizhető egy Terminalba beírt "uname -a" paranccsal. A kiírt eredmény végén az x86_64 jelzi, hogy 64 bitbe bootoltunk. Más operációs rendszert használók inkább ellenőrizzék a részletes kompatibilitási listát.

Macek, amik támogatják a Mountain Liont:

- MacBook Pro – 13 colos 2009-es, vagy későbbi, 15 és 17 colosban pedig a 2007 végén megjelent, vagy későbbi modellek játszanak
- MacBook Air – 2008 végén megjelent, vagy újabb
- iMac – 2007 közepén megjelent, vagy újabb
- MacBook – 13 colos alumínium 2008-as, 13 colos 2009-ből
- Mac Mini – 2009 elején megjelent, vagy újabb
- Mac Pro – 2008 elején megjelent, vagy újabb
- XServe – 2009 elején megjelent, vagy újabb

Az Intel GMA 950 és x3100 integrált GPU-k, illetve az ATI Radeon X1600 kártya nem támogatott az új operációs rendszerben.

Milyen fényképeket lőhetünk az iPhone 5-tel?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

jan
24

Steve Jobs életrajzában olvashatjuk, hogy három dolgot szeretett volna még forradalmasítani: a televíziót, a textbookot és a fotózást. A televízióról folyamatosan érkeznek a pletykák, a textbook múlt héten már napirenden is volt (megjött az iBooks 2 és az iBooks Author), a fotózásról viszont még nem volt szó. Illetve volt, láthatjuk, hogy már az iPhone 4 kamerája fotósok új generációját hozta létre, akik a komoly gépük mellett iPhone-nal is nekivágnak, és büszkén publikálják az így készült képeket.

De nem erre gondolt Jobs, amikor a "reinvent" szót használta. A legdurvább változások még hátravannak.

Jobs utolsó hónapjaiban még egyengette az útját az álmainak, találkozott például Ren Ng-vel, a Lytro nevű fotós cég vezetőjével. Amikor Ng felhívta Jobsot, ő az aznap délutánt jelölte meg találkozásra, így odasietett a mérnök Palo Altóba. Megmutatta a Lytro-technológiát, Jobs pedig megkérte, menjen haza, és írjon össze három dolgot, amit szerinte a Lytro tudna közösen csinálni az Apple-lel.

A Lytro más módon közelít a szenzorhoz, a leírás szerint "bármely irányba haladó fényt felfog, a tér bármely pontjából". Az egyik meglepő tulajdonsága a "shoot now, focus later", vagyis a kép elkészülte után választhatjuk ki, mi legyen éles a képen. Egy videó a könnyebb érthetőségért:

Ez viszont még szinte biztosan nem lesz része az iPhone 5-nek, kisebb falatot kell választani. Logikus, hogy az új telefon dizájnja más lesz, mint az elődjeinek, nyilván adja magát a vékonyodás is. Ha körülnézünk a piacon, a Sony új CMOS szenzorja adja magát lehetőségként.

Az érzékelő az iPhone-nal készített fotók legnagyobb problémájára kínálna megoldást: a kevés fényben készített képek is több információt hordoznának, kevesebb zajjal, ráadásul élesebb videók is készülhetnének a segítségével. Megvalósulhatna a HDR videózás az iPhone-ban is, ennek jelentőségét a következő videó mutatja be:

Arra tehát lehet számítani, hogy az Apple folyamatosan javítja majd az iPhone-okban található kamerát, azt azonban, hogy a fentiek közül mi valósul meg végül, nehéz lenne megjósolni. De biztos vagyok benne, hogy az iPhone 5 debütálásáig még sokan megpróbálkoznak vele.

Milyen volt a SUPERWEEK 2012 konferencia?

admináltal elkövetett post a webisztán / hh kategóriában      komment nélkül

jan
23

Amikor Bánóczy Zolival arról beszélgettünk a tavalyi (első) SUPERSEO konferencia után, hogy a következő milyen lesz, már akkor eléggé eltökéltnek tűnt abban, hogy 2012-re a konferencia színvonalát külföldi előadókkal fogja még feljebb emelni. És a seo mellé fel kell zárkóznia a webanalitikának és a ppc-nek is.  

Aztán hívott valamikor nyár végén, hogy megvannak az idei fellépők. És nem fogom elhinni, de igazi szupersztár line-up van készülőben. Mindjárt három olyan nemzetközi szaktekintélyt sikerült elcsábítania a konferenciára, akiket nemhogy Magyarországon, de európai konferenciákon is ritkán látni. Hát még hármukat együtt. Így készültünk a SUPERWEEK 2012-re.

Az első meghívott Nick Mihailovski, aki régebben az Urchin-t fejlesztette, mostanában pedig a Google vezető fejlesztője, és a Google Analytics-szel kapcsolatos fontosabb fejlesztésekért felelős. A második Justin Cutroni, aki pedig a Cardinal Path igazgatója volt, és webanalitikában számtalan alapkönyv szerzője, két hete pedig ő is Googler: az Analytics evangelizálásáért felelős.

Ők tehát ma az Analytics fő arcai a Google-nél. És igen, jönnek Magyarországra előadni. Wow. 

Justin Cutroni a tesztelés és mérhetőség fontosságáról beszél gyakorlati példák segítségével

A harmadik amerikai, aki elvállalta a felkérést Caleb Whitmore, aki az Analytics Pros vezetője. Ő is az Urchinnel kezdte, majd analitikai tanácsadóként folytatta saját bizniszét. Az egyik legelső ember, aki Analytics Certified Partner minősítést kapott a Google-tól. Amúgy a San Franciscó-i GAUGE webanalitikai konferencia szervezője. És ő is azok között van a világon, aki a legjobban ért a webanalitika nyelvén. Hozzátenném, így utólag a magam részréről őt tartom a SUPERWEEK 2012 legjobb előadójának.

Caleb Whitmore interjút ad.

A három webanalitika sztár mellé pedig jött még pár igazán izgalmas európai előadó is. Az egyik Julien Coquet (Hub'Sales), akiről ugyan én korábban még nem hallottam, de a SUPERWEEK konferencián letolt előadását követően számomra egyértelművé vált, hogy egy francia analitika zsenivel állunk szemben, aki minden ízében és mélységében érti, hogy mit és hogyan érdemes mérni és értékelni webes szolgáltatásoknál. 

Coquet a Yahoo Analyticsről is tartott egy meglehetősen alapos és áttekintő prezentációt. A Yahoo Analytics képviseletében tartott előadást Emer Kirrane is, aki még az IndexTools-nál kezdte, és mikor a Yahoo felvásárolta a magyar startupot, yahoo-sként folytatta. Emer elmesélte azt a sztorit, amit eddig még mi magyarok sem hallhattunk sok helyen: hogyan lett ebből a magyar startupból nemzetközi sikersztori.

Jött két Googler is. Egyikük Jerome Jossin, aki a Google remarketing és interest categories lehetőségeit mutatta be. Valamint Hüseyin Savas, aki a Google mobilfejlesztéseit összegezte.

Nick Mihailovski, Nebehaj Viktor és Bánóczy Zoltán

Ezen felül tartott előadást a Google keresőjének működéséről Gary Illyés, aki a Google zürichi irodájában Webmaster Trends Analyst. A Google dublini irodájából pedig itt volt Nebehaj Viktor és Madarász Márta. A magyar googlerek nem csak előadásokat tartottak, de egyben a közönség összes kisebb-nagyobb problémájára, fontosabb és kevésbé fontosabb kérdésére is igyekeztek válaszolni. 

A magyar előadók leginkább a SEO napokon voltak erősek. Varga "Longhand" Péter, Türk "Mosquito" István, Boross István, Fülöp Imre, Énekes Barbara és sokan mások a szakmából tartottak előadást, beszélgettek kerekasztalokban - elsősorban valós problémákra adva releváns válaszokat. Ahogy már csak egy jó seo-snak kell. 

Na de: milyen volt ez a konferencia? 

Én elég sok konferenciára járok, és alapvetően két kategóriába szoktam sorolni őket. Az egyik a hardcore szakmai (elsősorban fejlesztői konferenciák), a másik a hardcore bullshit (előadások és kerekasztalok általánosságokról, benyomásokról, trivialitásokról). 

A SUPERWEEK ehhez képest egy nagyjából bárki számára közérthető, de mégis túlnyomórészt szakmai és releváns témákról szóló konferencia lett. Ehhez persze kellett az is, hogy a külföldi előadók ne valami közepesen érdektelen bullshit előadásokkal tudják le kelet-európai szereplésüket. És a magyarok pedig hozzák a tőlük elvárható szakmai és előadói szintet. 

Én annyi jegyzetelő embert egy konferencián még nem láttam, mint most. Az első három napon mindenki megtalálhatta azokat az előadásokat, melyek érdemi információval, segítséggel szolgáltak számára. Vagy analitika vagy seo témákban. És első kézből kaphattak infókat a Google fejlődéséről, fejlesztéseiről is.

De ami ennél is fontosabb: ez a konferencia valami olyat adott, amit én idehaza még nem tapasztaltam:

szemléletet.

Ennek megvilágításához egy, a Tonkin-Cutroni-Whitmore páros által írt Performance Marketing with Google Analytics könyv mottóját idézném. A Gertrude Steintől kölcsönzött idézet szerint

ma már mindenki annyi adathoz jut hozzá nap mint nap, hogy elveszítjük az ítélőképességünket.

Induljunk ki onnan, hogy maga az internet és a webes tartalomipar is azzal az ideával kecsegtet, hogy ebben a környezetben tényleg minden de minden megmérhető. Csakhogy a mérhetőség önmagában mit sem ér, ha nem tudjuk, hogy pontosan mit érdemes és hogyan érdemes megmérnünk. És akkor itt jön a webanalitika szerepének fontossága. 

Mindenkinek ezerféle tapasztalata és elképzelése lehet arról, hogy adott online szolgáltatásokat hogyan kéne még jobbra megcsinálni, még hatékonyabbá, üzletileg még sikeresebbé tenni. Csakhogy ez az egész merő alkímia marad addig, amíg a számok világával nem tudjuk megtámogatni. 

A három amerikai előadó prezentációi után számomra világossá vált, hogy a webanalitika többé nem a fejlesztők támogatására szolgáló kiegészítő tudás ("tudom kezelni az Analyticset"), hanem az üzleti döntéshozatalt előkészítő és abban segítő szaktudás. 

A konferencián rengetegszer elhangzott az az állítás, miszerint a látogatószám vagy a látogatások száma önmagában nem KPI, vagyis nem kulcsfontosságú teljesítményindikátor. Miért? Mert önmagában ezekből a mérőszámokból nem következik semmi üzletileg. 

Üzletileg az olyan indikátorok érdekesek, mint például egy e-commerce szájt esetében: vajon a félbemaradt vásárlási kezdeményezések hány százaléka és hol morzsolódik le, és hogyan tudnánk ezen javítani? 

Sajnos ma az üzleti döntéshozók többsége képtelen ilyen kérdéseket feltenni. Egyszerűen azért, mert nem értenek eléggé a webanalitikához, és arról sincs fogalmuk, hogy egyáltalán mennyi minden mérhető ma már. Az üzleti döntéshozóknak nem is feltétlenül szükséges ezekben a kérdésekben mély ismereteket szerezniük.

Viszont ebben az esetben jobban teszik, ha maguk mellé fogadnak egy webanalitikust, aki nem csak abban fog segíteni nekik, hogy a kulcs teljesítményindokátorokat meghatározza számukra, és ezzel megmondja a szolgáltatás optimális USP-jét, hanem abban is, hogy ezek a célok valóban teljesüljenek is. A fejlesztések, a marketing, a sales tevékenysége valóban, mérhetően ennek a célnak az irányába hasson. 

Julien Coquet beszél arról, hogy mik az igazi KPI-ok, mit érdemes mérni és mit nem

Ilyen szempontból nézve a SEO vagy a PPC persze már csak egy alfeladat, amit szintén a webanalitikusnak kell kézben tartania. Legalábbis a SEO vagy PPC célok megfogalmazásában és azok számonkérésében neki kell ott lennie. Hiszen ő látja át az egész online szolgáltatást vagy projektet a teljesítményt mérő számok szintjén. 

Nem ragoznám tovább ezt a dolgot. Annyit tudok mondani, hogy számomra megvilágosodás erejű volt az a pár előadás, mely a webanalitika jelenéről és jövőbeni szerepéről szólt. Hogy mást ne mondjak, a SUPERWEEK analitikai előadásai hatására a saját munkahelyemen betervezett és előkészített néhány nagyobb projektet is újra fogom gondolni.  

Persze a SUPERWEEK nem csak webanalitikáról szólt, és nem csak ebben a témában hallhattunk informatív, mély és érdekes előadásokat. Végre megtudtam, hogy hogyan is működik a Google szempontjából a keresés, milyen folyamatok vannak a keresőnél, és milyen tévhitek keringenek a webcrawlerekről, indexelésről, tartalomduplikációról, sitemapről, rangsorolásról, stb. 

Tényleg annyi információt kapott az ember, hogy kénytelen volt - twittelés helyett - folyamatosan jegyzetelni. A Google működésével és fejlesztéseivel kapcsolatos előadások mellett SEO témában is volt pár igazán hasznos előadás. Az egyik például Türk Istváné, mely a kontár SEO-ról szólt. És egy másik, szintén neki köszönhetően, mely a kunkurenciafigyelésről és -kiértékelésről adott képet - seo és social oldalon.

A másik a Longhand által előadott tartalomstratégiai szempontok a keresőoptimalizálásban. Mely egy kicsit seo-oldali vetületét adta vissza az analitikának. 

Caleb Whitmore jó másfél órán át beszélt arról, hogy hogyan lehet szuperhatékonyan használni a Google Analytics-et SEO-céljaink eléréséhez. Ezt az előadást is nehéz lenne egy mondatban összefoglalni. Részletező, gyakorlatias és erős szemléletet tükröző előadás volt. 

Whitmore a SEO analitikai támogatásáról beszél.

PPC témában nekem nagyon tetszett Jerome Jossin előadása a remarketingről és a Google interest kategóriáiról. Nem sokat foglalkozom PPC-vel, mindenesetre azt furcsállom, hogy online marketinges ismerőseimtől egy büdös szót nem hallottam eddig ezekről az eszközökről és ezek hasznosíthatóságáról. 

PPC témakörben a kerekasztalok alatt derült ki számomra a legtöbb bennfentes dolog. Például a Google ügyfélkezeléséről vagy a hazai keresőmarketingesek ügyes-bajos dolgairól, és az ügyfelek szokásairól. Novák Péter (IAB, T-csoport), Heal Edina (Google Hungary) és Szabó Ákos (Adaptive) szintén rengeteg iparági sztorit és szakmai gondolatot osztott meg a közönséggel online marketing, hirdetésstratégia és árazáspolitika területén.

Összességében azt mondhatom, hogy egy egyetemi szemesztert sikerült lezavarni 5 nap alatt. Én magam is rengeteget tanultam. És mondom, a futó projektjeim, feladataim elvégzését is másként látom most, mint egy héttel ezelőtt. 

Bár a SUPERWEEK jegyárai meglehetősen borsosak voltak, azért számomra igencsak meglepő volt, hogy amúgy a bullshit konferenciákon hatalmas marketinges és menedzsercsapatokkal jelenlévő vállalatok valahogy elfelejtettek néhány tízezer forintot áldozni arra, hogy a SUPERWEEK-re jegyet váltva a szakterületek élvonalbeli képviselőitől első kézből hallhassanak hasznos, fontos és érdekes információkat. 

Szerintetek hány magyar cégnek van Google-tanúsítványa webanalitika témában? Megmondom: nulla. Ehhez képest pláne érthetetlen az online szakma meghatározó vállalatainak távolmaradása.

Szerintem a SUPERWEEK-re jegyet váltott marketingesek, seo-sok, ppc-sek, analitikával foglalkozó emberek, online bizniszt működtető döntéshozók helyzeti előnybe kerültek azzal, hogy végighallgatták a jelen és a jövő trendjeit. Ráadásul olyan emberektől, akik nem csak beszélni szeretnek ilyenekről, de konkrétan a legmagasabb szinten űzik is a szakterületüket.

Na mindegy. Rengeteg dologról nem írtam a konferencia kapcsán. De nehéz is összefoglalni egy hét eseményeit. A lényeg, hogy én a magam részéről nagyon sokat tanultam analitikáról, seóról, ppc-ról, Google-ról, üzleti tervezésről, egyáltalán, üzleti stratégiáról és változott a szemléletem, hozzáállásom is ezekhez a területekhez.

Nem túlzás azt állítani, hogy világszínvonalú előadásokkal tűzdelt konferencia volt. Rettegve várom, hogy Bánó mit talál ki jövőre :)

Milyen iPhone-okat nyomkodnak Magyarországon?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

nov
28

Az Apple-től ugye képtelenség kicsikarni eladási adatokat a negyedéves jelentésein kívül, amiben viszont Magyarországot legfeljebb Európa számaiba tudjuk beleképzelni. A magyar eladásokat a titoktartási kötelezettség alatt dolgozó kereskedőktől sem ismerhetjük meg, éppen ezért örülünk minden információmorzsának.

Ilyen az is, amit Lovas Endre küldött nekünk, és amiben a saját programjának, a sokat használt Parkolás appnak a használóit összesíti egy diagramon aszerint, hogy milyen készülékről nyomogattak.

Mivel 15 ezer aktív felhasználóról beszélünk, eléggé komoly felmérésnek nevezhetjük ezt, 54 magyar város elérhető a programban. A diagram márciustól mostanáig mérte a számokat, jól látható, hogy egy kétharmados iPhone 4-részaránnyal indultunk, ami az iPhone 4S megjelenéséig 84 százalékra duzzadt. Mára a 4S viszi az összes használat 10 százalékát, vagyis agresszíven követelt magának helyet az nagyjából 1500 ember, aki a legújabb telefont nyomogatva parkol.

Milyen okostelefont vegyünk karácsonyra?

admináltal elkövetett post a webisztán / hh kategóriában      komment nélkül

okt
17

Egyetértek azokkal, akik szerint az iPhone 4S azoknak releváns lehetőség, akik első generációs okostelefonnal élnek együtt jelenleg. Az iPhone 3GS és a gyengébb, régebbi androidos felhasználóknak bizonyára érdekes opció lehet a 4S, még akkor is, ha tudják jól: jövőre már nem lesz olyan érdekes ez a telefon. 

Akik azonban már ma is jobb, korszerű okostelefonnal járkálnak, és váltani szeretnének, azoknak nem természetes választás az iPhone 4S. Én is csak a kamera miatt hezitálok el. A jelenlegi, erősen kifutóban lévő Desire-em, és az összes többi androidos készülék esetében is a legnagyobb hiányosságnak, lemaradásnak a kamerát látom. Nézzünk is egy tesztet az új iPhone-nal...

Egyszerűen képtelenség egyszerűen jó képeket készíteni ezekkel a készülékekkel. Miközben már az iPhone 4 is fényévekkel jobban szerepel ezen a téren. Az iPhone 4S-ről pedig tudjuk, hogy elődjét is lepipálja, ha a fotózásra kerül a sor. Bár az is igaz, hogy...

A Samsung számomra nem természetes választás. Egyszerűen borsódzik a hátam a műanyag gagyi burkolataiktól. Értem én, hogy pihekönnyű telefonokat akarnak. De ha ennek az az ára, hogy ezt a könnyű műanyag érzést kell elviselni, akkor részemről ez nem felsőkategóriás telefon. Hanem egy tesztkészülék.

Bár a Nexus Prime-ot Galaxy Nexus-t minden androidos nagyon várja (fémházas lesz!), mint ahogy az Android 4-et is, jobban járunk, ha várunk még legalább egy hónapot. Bár nem bizots, hogy a Galaxy Nexus miatt...

Egy tisztességes Android fanboy amúgy a Google-lel tart, és a Motorola új telefonjával (Motorola Atrix 2) álmodik. Pontosabban számba veszi, hogy az Atrix 2 valójában egy Galaxy Nexus lesz, ami meg az iPhone 4(S) kategóriájába fog megérkezni...

Ezzel együtt is auz gondolom, hogy 2011 végére ott fogunk tartani, hogy az Apple, a Motorola, a Samsung és a HTC (Sensation XE) is nagyjából ugyanazt fogja nyújtani a high-end okostelefonok piacán. Tompulnak az érzelmek, erősödnek a racionális érvek. Az árpolitikának például egyre nagyobb szerepe lesz. 

Jövőre újra fel kell találni az okostelefonokat.

És ezt már csak az Apple vagy az Android, avagy a Motorola, Samsung teheti meg. Utóbbiak sajnálatos módon követő üzemmódban voltak idáig. A PC-s korszakot játszották újra a még nagyobb tárhely, még njobb processzor, még nagyobb készülék hajszolásával. Csakhogy ez éppen 2011 végére lesz unalmas és érdektelen licitverseny. 

Hiányzik mögüle a szemlélet.

Végső soron tehát Tim Cooktól vagy Andy Rubintól várjuk az okostelefonok újrafeltalálását. A szemléletváltást. 

Az első esemény ezzel kapcsolatban október 19-e, az Android 4 bemutatója lehet. Ha ez csalódás lesz, akkor Tim Cooknál fog pattogni a labda egy rövid ideig. 

Na de milyen a Lion?

admináltal elkövetett post a appleblog kategóriában      komment nélkül

júl
24

Nem lesz hosszú poszt. Elég röviden el lehet mondani.

Az új funkciók: feleslegesek. A többségüket, például a Launchpadet szerintem sosem fogjuk használni, a fordított scrollt eddig minden ismerősöm kikapcsolta, a Mission Control kevésbé átlátható, mint az Exposé és társai, a teljesképernyős nézet meg 2011-ben egy vicc.

Az ujjakkal előre-hátra-lapozás a böngészőben már szerethetőbb, az Airdrop szintén bejön, főleg, ha lesz elég lionos gép a közelemben, így ki tudom végre használni. Az Auto Save és a Resume hiszem, hogy jobbá teszi a világot, ahogy a Versions is, de nem ez a lényeg.

Ide figyeljetek: a lényeg a sebesség.

Van most nálam tesztre egy csúcsgép, egy 2,2 gigahertzes, négymagos Core i7-es processzorral szerelt MacBook Pro, ennek a teljesítménye háromszor nagyobb lehet, mint az én, 2,53 gigahertzes Core 2-essel szerelt Prómé. A Lion előtt érkezett, tehát még Snow Leo van rajta. Szűz rendszer, tele minden update-tel.

És egy elcseszett, nehézkes, lassú uszály az én Lionnal megturbózott kicsikémhez képest. Nincs egy dimenzióban a két gép, pedig a frissítés előtt még szerettem odaülni hozzá, de amióta a 10.7-es van a laptopomon, csak akkor használom a böszme Prót, ha valamilyen hardverigényes feladatba fogok.

Szóval nekem bejött az új operációs rendszer. Ugyanolyan használhatónak tűnik most, mint amilyen a Tiger volt annak idején, és amilyen a Leopard sosem tudott lenni. Szerintem a Snow Leo is rosszabbul indított, bár visszakeresve az akkori írásaimat, az első verziója annak is egész szerethető volt. Aztán pár update alatt elcsesződött.

De ez most nagyon bejövős, reméljük, az update-ek sem rontanak majd a helyzeten.

Nálatok mizu?