Bíróságra megy a könyvek miatt az Apple
admináltal elkövetett post a 
A cupertinói ügyvédek és a vezetés közös erővel úgy döntöttek, elfogadják az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának támadását, így elkezdődhet az USA vs. Apple csata is az eBookok beárazásának módszere miatt.
Korábban már írtunk arról, hogy az Apple új szereplőként érkezve ezt a piacot is alaposan felforgatta. Ennek egyik, és számunkra legfontosabb eredménye az lett, hogy a digitális könyvek ára felszökött, miközben az Amazon árképzése megbukott. Felmerült a gyanú, hogy a nagy kiadók az Apple-lel megállapodtak a piaci árban, azzal a határozott szándékkal, hogy megakadályozzák a szabad versenyt - emiatt perelték be a cupertinóiakat.
Az Apple pedig nem hajlandó peren kívül megegyezni, mint ahogy egyébként tette az öt érintett kiadóból három. És szakértők szerint ezt jól is teszik: néhányan már előre vetítették, hogy az Apple-nek jó esélye van a győzelemre. Érdekes küzdelem várható, a következő tárgyalás június 22-én lesz az ügyben.
Első generációs iPaden is megy az új iPhoto
Meg az iMovie is. Persze nem hivatalosan, a kamera nélkül szerelt két éves táblák az Apple hivatalos álláspontja szerint nem az iPhotónak és az iMovie-nak készültek. Éppen ezért nem is lehet rá telepíteni AppStore-ból a két programot.
Pedig el tudom képzelni, hogy az eredeti iPadek birtokosai is szeretnék használni például az elég komolyra sikerült érintőkijelzős fotójavítási funkciókat, amiket a keynote-videónál jobban semmi sem mutat be:
Az Appleinsider szerint van megoldás, még ha kicsit gányolós is, amivel törés nélkül feltehető a két új app az első iPadre is.
Ehhez le kell tölteni az Apple ingyenes iPhone Configuration Utility programját, amivel általában cégek telepítik a programjaikat az alkalmazottak gépeire. Viszont másra is jó: minden alkalmazást, ami az adott gépen az iTunes/iTunes Media/Mobile Applications mappában van, rátelepíti a rákötött eszközre.
Ha pedig a számítógépen megvásároljuk az iPhotót vagy az iMovie-t, az a fenti könyvtárban jelenik meg, és automatikusan felajánlja magát telepítésre az iPhone Configuration Utilityben is. Ha a program megkérdezi, Authorize-t kell nyomni, és máris futhatnak az új szoftverek. Állítólag nem is rosszul.
Tim Cook munkaideje 90 százaléka az iPadre megy el
Amióta átvette az Apple vezetését, Cook nem nagyon tolta az előtérbe magát, egyrészt talán azért, mert sosem volt olyan exhibicionista, mint Jobs, másrészt meg nyilván illik megvárni a gyászév, vagy gyásznegyedév, vagy gyász-negyedéves jelentés leteltét, mielőtt valaki aktívan is tetszeleghetne minden idők legismertebb CEO-jának utódaként.
Lassan viszont komoly termékbejelentések következnek és amúgy is mindenki azt várja az Apple-től, hogy legyen egy karakteres arca, itt az ideje tehát, hogy Cook is megszólaljon, és ezt most meg is tette a Goldman Sachs konferenciáján, ahol a munkájáról és az Apple termékeiről beszélt.
Elmondta például, hogy az iCloud óriási siker, százmillió felhasználója van. Az Apple TV viszont továbbra is csak hobbi, amiből tavaly csak hárommillió fogyott, ezért nagyon fontos, hogy megkülönböztessék azt a többi terméktől. Ugyanakkor Cook lényegében nem tagadta, hogy ebben a témakörben valami átütőre, egyedire készülnek, amivel jóval nagyobb piaci részesedést érhetnek el: nyilván a sokak által várt, nagyképernyős iTV-ről beszélt.
Ezzel együtt is arra bíztatta az embereket, hogy menjenek és vásároljanak Apple TV-t, mert az egy remek termék és mert a felhasználók nagyon elégedettek vele, ami jelzi, hogy valószínűleg még messze van az iTV piacra dobása.
Hogy érezzük a különböző termékek súlya közti különbséget, Cook elmondta azt is, hogy munkaideje 80-90 százalékát az iPad teszi ki. A vezető szerint a tablet egyre gyorsabban zabálja majd fel a számítógépes piacot, ami a 2011. utolsó negyedévében már látható is volt a számokból. Elmondta, hogy az iPad már elkezdte kannibalizálni a Mac-piacot is, viszont az megnyugtatja, hogy a windowsos számítógépek piacából még nagyobbat harapott.
Fontos megjegyezni, hogy az Apple-t bizonyára egyáltalán nem zavarja, hogy az iPad elkezdte kannibalizálni a Mac piacát, hiszen a vállalat mindig is hitt abban, hogy ha nem valamelyik saját termékük kezdi el felzabálni egy korábbi sikertermékük eladásait, akkor megteszi azt majd valamelyik külső gyártó készüléke. Ezért nem féltek kihozni a minit, amikor az iPod a csúcson volt, leváltani azt a nanóra, amikor a mini minden rekordot megdöntött és kihozni az iPhone-t, amikor az iPod volt a növekedés motorja.
Ha nem megy Androidon, az sem baj
Újabb fejlesztői interjúval jelentkezünk, ezúttal Gruber Kristóffal beszélgettünk az egyidejű multiplatform fejlesztés nehézségeiről és a Titanium SDK-ról, mint egyik lehetséges útról.
Mióta fejlesztesz iOS-re?
Időtlen idők óta honlap készítéssel és webfejlesztéssel foglalkozom, de titkos vágyam mindig az volt, hogy mobilokra készítsek programokat. Tavaly nyáron vette fel a Bitnet.hu Kft., ahol dolgozom, a profiljába a mobilalkalmazás-fejlesztést, azóta pedig ezzel foglalkozom. A nyáron kezdett első nagyobb projektünk óta több kisebb programot is írtam.
Mik ezek?
TraffipaxInfo (Lite és Pro): a közeli traffipaxokat képes megjeleníteni, valamint szól, ha a beállítható távolságba került egy mérő. Nemrég végeztem a 2.0-ás verzióval, ami gyakorlatilag egy teljes újraírása a programnak. Egy csomó hasznos funkció került bele, pl. térkép nézet és éjszakai mód. Remélhetőleg az 1.x verziók pár gyengeségét is sikerült javítanom.
Horoszkóp (Lite és Pro, valamint angol verziók): Szerény és elfogult véleményem szerint a legszebb magyar horoszkóp alkalmazás okostelefonra. Nincs túlzsúfolva felesleges funkciókkal, csak egy egyszerű napi/heti/havi/szerelmi/üzleti horoszkópból és egy beállítások ablakból áll, hasonlóan a beépített időjárás apphoz.
BeerTimer: ezt a programot csak hobbiból fejlesztettem a Schönherz Qpa méltán híres sörváltójára, ahol kevesebb, mint 2 másodperc alatt isszák meg a korsó sört és ezt le is szokták mérni.
Jelenleg már majdnem kész stádiumban van a ClubInfo mobil alkalmazása is, amivel a környéken lévő szórakozóhelyeket és azok programjait böngészhetitek majd.
A blogodon olvasom, hogy Titanium SDK-t használsz, mert egyszerre Androidra és iOS-re is fejlesztesz. Sok helyről hallottam már, hogy hasonló megoldásokat választanak, mert manapság evidencia, hogy mindkét sikerplatformon meg kell jelenni, egyúttal az erőforrás mindig kevés. Mik a tapasztalataid ezzel az SDK-val?
Szerintem a legtöbben azért döntenek ilyen megoldások mellett, mert ezek költséghatékonyak. A program motorját elég egyszer megírni, és csak a megjelenítést kell az adott platformhoz igazítani. A Titanium magában hordozza ezt az előnyt, de ezen kívül volt egy másik érv is, amiért ezt választottuk: JavaScript nyelven lehet benne megírni az alkalmazást, ebben pedig már elég jártasak voltunk. Az iPhone ObjectiveC nyelve eltér minden "megszokott" programnyelvtől szintaktikájában, így egy elég hosszadalmas és költséges tanulási fázistól kíméltük meg magunkat.
Annak eredményeképpen, hogy nem kell megírni a programot külön iOS-re és Androidra, elvielg épp hogy több idő jutna az optimalizálásokra, szépítésekre. Az ilyen SDK-k hátránya, hogy próbálnak uniformizálni, vagyis a platformok kis különbségeit gyakran nem lehet kihasználni belőlük. A Titanium esetében szerencsére nincs így, az eltérő részek is elérhetőek (pl. rendezhető listák iPhone-on vagy a menük Androidon), mindössze arra van szükség, hogy azokat az adott platformon külön igénybe vegyük.
Sokan azért vannak a Titanium ellen, mert – tévesen – azt hiszik, hogy csak natív alkalmazásra hasonlító webappokat lehet bennük készíteni, amiket a telefon egy WebView-ban futtat. Ez nincs így, itt az iOS és az Android saját GUI elemeit tudjuk használni a JavaScript nyelvből, tehát semmivel sem lesznek ezek a részek lassabbak. A legtöbb programnak pedig ez elegendő.
Az ilyen megoldások a minőség rovására mennek, vagy megoldható, hogy ne legyen így?
Jobb esetben, nagyobb cégeknél külön csapat foglalkozik a két platformra történő fejlesztéssel. Esetükben az appok egy szinten tartása jelent problémát.
Nálunk én végzem a fejlesztést mindkét platformra. Általában úgy dolgozom, hogy először iPhone-ra készítem el a programot, és csak utána "portolom át" Androidra, ami kábé annyit jelent, hogy az ott alkalmazott megoldásokat beleépítem a programba. Mondok egy példát: iOS-en van az képernyőknek egy fejléce, a képernyő nevével, amire ki tudsz rakni 1-2 gombot. Androidon ilyen GUI elem nem létezik, így ott ugyanezeket a funkciókat a menü gombra elérhető menübe kell beleraknod. A gond ott van, hogy nincs minden iOS funkciónak Androidos megfelelője, vagy valamiért az nem működik, így sokszor kimaradnak funkciók, vagy lebutítva érhetőek el az alkalmazás Android verziójában. Amikor az ember kellőképpen sok időt töltött már azzal, hogy ezeket a hibákat/hiányosságokat kijavítsa vagy áthidalja valahogy, eljön az a határ, amikor már nincs kedve azzal bíbelődni, hogy pl. az a képernyő animálva jelenjen meg Androidon is. Ez sajnos ront a felhasználói élményen... Sok olyan dolog is van, amit az iOS alapból ad, Androidon pedig neked magadnak kell megcsinálnod. Ezek általában kimaradnak sajnos, ha nem teszik magát a programot élvezhetetlenné. Lehet, hogy csak a fejlesztési módszeremből adódik, de számomra nagy könnyebbség lenne, ha az iPhone verzió elkészülése után meg lehetne állni és elégedetten konstatálni, hogy jó munkát végeztem.
Hogy látod, kinek van lehetősége teljesen külön optimalizálni Androidra és iOS-re?
Ez szerintem elsősorban határidő kérdése. A platformok natív programnyelvét és API-jait megtanulni sokkal több idő, a programot "kétszer kifejleszteni" szintén sokkal több idő. Egyszerűbb programok esetében ez az időráfordítás nem éri meg, mert Titaniummal azonos minőségű programot lehet készíteni sokkal kevesebb befektetett munkával.
Persze vannak a Titaniumnak korlátai is, bizonyos API-k nem, vagy még nem használhatóak, bizonyos dolgokhoz pedig egyszerűen túl lassú a JavaScript. Ilyen esetekben nem marad más, mint ObjectiveC-ben és Java-ban is megírni a programot. Szerencsére ilyen még nem fordult velünk elő, mert ezek a korlátok elég magasan vannak:)
Aktív Twitter-használó vagy. Az Apple Twitter-integrációs megoldásait használod? Hasznos a közösségnek szerinted?
Felhasználóként használom, bár csak elég ritkán, ha egy-egy programban a fejlesztő nem saját megoldást alkalmazott a twitter postolásra. Fejlesztőként még nem volt dolgom vele, de a közel jövőben tervezzük, hogy több programunk frissítése is tartalmazni fogja a Facebook mellett a Twitter integrációt is. Jó dolognak tartom, mert egy csomó terhet levesz a fejlesztő és a felhasználó válláról is (utóbbinak például nem kell minden programba külön bejelentkeznie). Örülnék, ha a postolás csak az első lépés lenne, és ennél mélyebb Twitter integrációt is kapnánk az új iOS verziókban (például a telefonkönyvben látszódnának a felhasználó tweetjei).
Amit még ennél is hasznosabbnak tartok, az a Facebook-integráció. Rendkívül egyszerű használni, és megkíméli a felhasználót a hosszadalmas és unalmas regisztrációs fázistól: például nem kell bekérnünk a profil képét vagy a születési dátumát, nincs szükség email cím ellenőrzésre, stb.
A tweetjeidet figyeltem, jelentős részük az Android operációs rendszerét gyalázták. Milyen arányt fedeztél fel az iOS és az Android homlokra csapós állatságai között?
Tagadhatatlanul több a szívás az Android verzióval. Ez három részből adódik: nem felhőtlen a viszonyom az Androiddal felhasználói szempontból, a Titanium SDK által a fordításhoz használt Android SDK csapnivalóan rossz, és sajnos a Titaniumban is egyre inkább kiütköznek minden új verziójában a jelek, hogy az iPhone támogatás ott is az elsődleges cél. Amolyan "ha megy Androidon is, akkor jó, de ha nem, hát nem baj" érzése van az embernek ezt látva. Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy Androidra "portolni" egy kész Titanium alkalmazást legalább annyi idő, mint megírni a motort és elkészíteni az iPhone megjelenítési részt. Mindig van valami, ami nem működik.
Kiemelnél néhány emlékezetes példát? Akár mindkét oldalról.
Az egyik kedvencem, amikor a magasan objektum orientált Androidon a Google saját Maps View-járól kiderült, hogy egy alkalmazásban egyszerre csak egyetlen példányban lehet felhasználni. Tehát például nem tudsz olyat csinálni, hogy az app egyik tabján van egy áttekintő térkép, a többi tabon nézegetve meg mondjuk egy hely adatlapjára egy kis térkép részletet még kiraksz. Ilyen esetben kézzel le kell szedni az épp nem látszó térképet a GUI-ról.
Android esetén rengeteg energiát felemészt a rengeteg kijelző méret, felbontás és OS verzió támogatása is. Nem csak arról van szó, hogy minden grafikát legalább 3, de inkább 6 különböző méretben kell elkészítenünk, de ezeket folyamatosan tesztelnünk is kell az amúgy legendásan lassú Android emulátorral. Összehasonlítás képpen: az iOS Simulator az én gépemen 10 másodperc alatt elindul, az Ice Cream Sandwich emulátor pedig közel 5 perc alatt bootol be. És minden felbontáshoz újra kell indítani.
Persze iPhone esetén is vannak gondok néha: a háttérben futás Titaniumos megvalósítása még mindig tud meglepetéseket okozni számomra.
Mik a tervek jövőre nézve?
Tele vagyunk megrendelésekkel, olyannyira, hogy most bővítettük is mobil fejlesztővel a csapatot. Rövid időn belül érkezik a ClubInfo, utána pedig egy napi vicceket küldő alkalmazás várható. Tervezés alatt áll egy olyan app is, amivel a megrendelőink a bérelt gépeiket monitorozhatják és menedzselhetik. Aztán meg ki tudja.
Nem megy az iAd
Az Apple újabb kompromisszumra kényszerül, ami ritkán történt meg eddig a cég "újkori" történetében. A dicsőségesen induló iAd ugyanis nem hozza a várt számokat, és főleg: nem mutat növekedést, de még stagnálni sem hajlandó.
Az IDC felmérése még nem mutat tragédiát, az Apple a harmadik az Egyesült Államok mobilokra készített reklámok bevételi listáján, ők, a Millenial Media és a Google uralják a piacot:
Az viszont már rosszabb hír, hogy az iAd nemhogy nem nő, de leginkább csökken.
Az Apple 2009-ben lépett be a mobilhirdetések piacára azzal, hogy megvásárolta a Quattro Wirelesst, aminek akkor 9 százalékos volt a piaci részesedése. A Google ekkor 27 százalékon állt. Láthatjuk, a Google egyre inkább helyreáll az iAd okozta sokktól, lassan visszaszerzi az akkori részesedését, miközben a Microsoft 10-ről 6-ra, a Yahoo 12-ről 8-ra csökkent. És úgy tűnhet, hogy az Apple egész jól muzsikál, de a 15 százalék valójában csökkenést mutat: tavaly 19-en állt a cupertinói cég.
A 2010-ben bejelentett mobil hirdetési rendszerrel kapcsolatban először csak elégedetlen hangok kezdtek megjelenni - az Adidas és a Chanel is kihátrált a megállapodásból a szigorú feltételek miatt -, aztán egyre kevesebb olyan kaliberű új megrendelő érkezett, mint mondjuk a Nissan, ami az egyik első megrendelője volt az iAd-nek. Szóval eresztett le a lufi.
Jelenleg a potenciális hirdetők úgy látják, a Google AdMobja jobb, mert nemcsak iOS-eszközökre, hanem a készülékek széles spektrumára nyomhatják vele a hirdetéseket, az Apple ráadásul magas belépési árat, magas díjakat határozott meg, és túlságosan beleszól a hirdetések kreatív részébe.
Az Apple is látja a bajt, egyértelmű, hogy ők a piac csúcsát célozták meg, de úgy látszik, ott is erősnek számítanak az iAd feltételei. Most újra csökkentették a beugrási árat, az eredeti, minimum egymillió dolláros megrendelés helyett ma már elég, ha egy hirdető 400 ezer dollárról mondja biztosan, hogy el akarja költeni. Minden ezer megjelentetett hirdetés után 10 dollárt kell fizetni (a Google esetében 4-12 dollár között változik), és további 2 dollárt, ha a felhasználó rá is bök a hirdetésre.
Ez a folyamatos visszafelé lépdelés meg valahogy furának hat az Apple-től. De legalább azt is láthatjuk, hogyan viselkednek szorult helyzetben. Az biztos, hogy gyorsan reagálnak a változásokra és a kritikákra, ami ígéretes.
Tőzsdére megy a Facebook – új korszak jöhet
A 100 milliárdos kapitalizáció azt jelenti, hogy a cég értéke egy év alatt a duplájára nőtt, pedig amikor a Goldman Sachs-féle befektetést januárban bejelentették, sok szakértő akkor is nevetségesen magasnak titulálta az árazást. (forrás: Ecoline: Robban a Facebook-bomba)
A Facebook nyilvános tőzsdei forgalomba hozatalának (IPO) értéke állítólag a 10 milliárd dollárt is elérheti. A Google esetében ez az érték a 2004-es tőzsdére lépéskor majdhogynem a tizede volt. Ennyit változott a világ 7 év alatt...
Nagyon nehéz megjósolni ma, hogy hol lesz a Facebook-sztori vége. A web történetéből azt sejthetjük, hogy az online szolgáltatások életciklusa nem lehet több, mondjuk egy évtizednél. Még akkor sem, ha a Google mondjuk jó ellenpélda.
A Facebook életében mindenesetre új korszakot fog nyitni a jövőre esedékes tőzsdére menetel. Korábbi pletykák szerint a Facebook-alapító munkatársait akarja megjutalmazni azzal, hogy hamarosan tőzsdére viszi a céget.
Nyilván nem csak a munkatársak hangulatfeljavításáról van szó. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a Facebooknak nagy szüksége lesz az új lendületre, ha túl akarja élni 2015-öt.
A Facebook, miként a Google túlságosan nagyra nőtt ahhoz, hogy könnyen meg tudnánk válni tőlük. Nem csak az internetezési szokásokat befolyásolta az elmúlt években alapvetően a két cég, de a hirdetési költésekre, és ezen keresztül az egész online bizniszre alapvető hatással voltak/vannak. Nem csak az amerikai, hanem a globális/lokális piacokon is.
Mindez nem csak a cég értékét lőtte az egekbe, de bizonyos szempontból sérülékennyé is tette az online bizniszt. Azt azért nem gondolnám, hogy Google és Facebook nélkül nem lenne (elég érdekes) a web, de az bizonyos, hogy ez a két szolgáltatás (kereső és közösségi platform) alapintézményei, alaptulajdonságai lettek a webnek. Sőt, össze is forrtak a web fogalmával.
Jó kérdés, hogy ezek üzemeltetéséhez, üzleti sikeréhez mi fog kelleni a következő években. Miként a Google, úgy a Facebook esetében is egyre inkább fontolva haladással számolhatunk. Ez pedig a dinamikusan és reaktívan működő online világban továbbra is jó lehetőségeket fog biztosítani a feltörekvőknek.
Nincsenek örök dobogós helyek. Főleg nem a weben. Kérdés, hogy mekkorát szólhat egy ilyen erős élmezőny hasra esése... valamikor 2015-ben... előbb/később? Egyszer.
Megy a Siri az iPhone 3GS-en is
A hekkerek nem álltak meg, azután, hogy sikerült felrakni az iPhone 4-re a 4S-only Sirit, és kiderült, hogy tökéletesen működik rajta, sorra került az iPhone 3GS is. A műtét sikerült, a beteg meghalt: a mesterséges intelligencia ugyan gond nélkül fut, és nem is tart hosszabb ideig a válasz kinyerése, mint a négyszer erősebb iPhone 4S-en, de a mikrofon annyival rosszabb, hogy az komoly hatással van a végeredményre. Állítólag a kettővel ezelőtti generációt nagyon könnyen megzavarja bármilyen háttérzaj, ezért csak néma csöndben érdemes használni, bár akkor a videó szerint tök jól működik:
Közben kiderült, hogy az Apple hivatalosan is tesztelte a Siri-t a korábbi eszközökön. Sőt, számos Apple-dolgozónál engedélyezték a funkció használatát az iPhone 4-eseken is. Viszont attól még, hogy a Siri hivatalosan is benne van az iPhone 4 fájlrendszerében, hogy tökéletesen elfut a mobilon és az Apple alkalmazottai is használhatják azt, még nem törvényszerű, hogy hivatalosan is engedélyezni fogják.
A 9to5Mac remek példát hoz az Apple viselkedésére: amikor az új iOS-sel együtt megjelent a videomód az új iPhone 3GS-en, az iPhone 3G-n nem tették elérhetővé a funkciót, pedig számos hekker bizonyította, hogy az tökéletesen működik a régebbi mobilon. Valami hasonlóról van szó a Siri esetében is.
iPhone 4-en is megy a SIRI
Abban a pillanatban, hogy bemutatták a csak iPhone 4S-en bemutatkozó szolgáltatást, tudtuk, hogy előbb-utóbb a korábbi mobilra is ráhekkelik majd. Hardveres oka ugyanis aligha lehetett az exkluzivitásnak: a beszédfelismerés ugyan hardverigényes, de nem mobilmértékkel mérve, a SIRI-hez ugyanis olyan számolási kapacitás kell, ami aligha férne el a tenyerünkbe. Mivel az iPhone úgyis a központba küldi elemzésre a hangmintát, szinte mindegy, hogy milyen hardveren futtatjuk, és a kisebb tömörítési, zajszűrési feladatokhoz meg az iPhone 4 hardverének is elégnek kell lennie - gondoltuk, és milyen jól.
Tegnap ugyanis Steven Troughton-Smith bemutatta a hibátlanul működő SIRI-t az előző generációs mobilon és az iPod touch-on is. A szoftvert egyébkén már korábban ráhekkelte a készülékekre, csak a legfontosabb rész maradt el: nem tudta rávenni a központtal való kommunikációra. Most viszont ezt a problémát is megoldotta, aminek ez lett az eredménye:
A fejlesztő állítása szerint az iPhone 4-re hekkelt SIRI pontosan ugyanolyan jól működik, mint az eredeti verzió.
Telenoros hálózaton is megy a Facetime
Eddig ugyanis nem ment. Sem az iMessage, sem a Facetime nem működött a Telenor hálózatán használt iPhone-okon. Most azonban, ha a Settingsben a két szolgáltatást bekapcsoljuk, elindulnak ugyanúgy, mint bármilyen más szolgáltatónál aktivált iPhone-okon.
A Telenor szóvivője elmondta, hogy nekik is örömteli volt látni a változást, az Apple pedig megerősítette a magyarországi szolgáltatónak, hogy a telefonszám alapú regisztrációs hibát javították, és tegnap óta a 20-as előhívószám is szerepel a regisztrációs listában.
Nem tudni, hogy a 2010 júniusa óta beragadt ügy kibogozására miért pont most került sor, a Telenor továbbra sem nyilatkozik arról, forgalmaznak-e bármilyen iPhone-t az elkövetkezendő száz évben bármikor. Lehet, csak arról van szó, hogy az Apple most ért a T betűhöz a hibalistáján.
Többé nem rejtély, mitől megy a szekér
E heti hirdetőnk a MiniCRM. Folytatjuk a megkezdett utat, és tovább göngyölítjük a rejtélyt: mitől működik jobban egy cég.
A MiniCRM első látásra csak rendcsináló eszköznek tűnik. Ahogy múlt hónapban volt róla szó: a postitek, az Excel-táblák kizárása a folyamatból, az ellenőrzés megteremtése, és az a kényelem, hogy csak egy böngészőre van szükség bármilyen számítógépen, a levelező és a szinkronizált naptár mellett a MiniCRM weboldalán minden céggel kapcsolatos ügyet elérhetünk.
Valójában ennél többről van szó. A MiniCRM címkét ragaszt a vevők homlokára, amikből a végén lesz egy feldolgozható vevői- vagy nem vevői profilunk.
Mit is jelet ez: kattintgatva a programban feltűnik egy egyénileg testre szabható lehetőség: az ügyfelek jellemzésére vonatkozó mezők. Amikor ugyanis az értékesítő, beosztott kapcsolatba kerül egy potenciális ügyféllel, vagy el akarja dönteni, érdemes-e egyáltalán kapcsolatba lépni vele, egy űrlapot lehet kitölteni, amivel kiderülnek a lényeges információk. Hogy kezdte a levelet? Kisbetűvel írta-e a cége nevét? A különös kérdések meghatározása cégfüggő, de a MiniCRM ingyenes oktatásain vagy egyik tanulmányukban megtudhatjuk, mi lehet fontos nekünk. Az előminősítéssel pedig kiderül, kivel kezdjük a hívást, és kik a totál felejtősek.
MiniCRM Képernyőképek from MiniCRM on Vimeo.
Ha elegendő ilyen űrlapot töltöttek ki az értékesítők, látszani fognak a trendek: az ország melyik részéről szoktak vásárolni? A "hellóka" kezdetű levelek van a "Szép jó napot kívánok" kezdetű levelek után van-e lezárt ügylet, vagyis van-e vásárlás. Az ilyen statisztikákból kiderülhet, hogy például aki kisbetűvel írják le a cégük nevét, általában nem vásárolnak a termékünkből. És ez nagyon fontos információ: ez választja el a búzát a konkolytól. Így elkerülhető, hogy olyan dolgokra fecséreljük el az energiát, amiből valószínűleg semmi nem lesz, miközben a potenciális vevők elszállingóznak.
Nem kell érteni, miért van így. Hogy a trendek milyen pszichológiai vagy szociológiai hatásoknak köszönhetőek, hogy a barna pólós ügyfelek miért vásárolnak inkább tőlünk. Ez nem az értékesítés feladata, nekik azt kell tudni egy pillanat alatt, hogy a potenciális vevő mennyire komoly, és ez alapján besorolni: meg kell-e dolgozni, vagy nem éri meg a fáradtságot.
Tegyük fel, hogy egy cégnek jelenleg van havi száz vásárlója. A MiniCRM azt ígéri, hogy a vevők besorolásával ez akár a duplájára nőhet. A vevők 30 százalékát általában elveszti egy cég, mert nem jól csoportosítja az energiákat, nem követi az ügyfeleket, egy elavult rendszerben tartja nyilván az információkat. 10-30 százalékot a munkavállalók csesznek el. Ha valaki vásárolt egy terméket, ajánlani kell neki kiegészítőket (upsell) is később, például hírlevélben. Amikor a marketing eltalál egy csoportot, akkor abban a pillanatban a csoport kábé 20 százaléka kész vásárolni - ezen a tortán osztozik aktuálisan a piac -, a maradék 80 százalék 2 éven belül realizálódik, de ezzel nem foglalkozik szinte senki. A CRM segít a figyelem fenntartásában, és a megfelelő időben csap le.
Összességében: aki nem ismeri a vevőit, elveszíti őket. Csak nézni, ahogy berepülnek, aztán kirepülnek, és fogalma sincs semmiről, csak a termékéről. Az meg kevés.
A MiniCRM segít megismerni a madarakat.
Social Networking
Műanyag saláta
- Szeptemberben indul az iTunes Festival
- SmartEast híradó 11.
- Jönnek a gyorsabb SSD-k a MacBookokba
- Az Apple célja: 100% megújuló energia
- Itt a Mountain Lion újabb bétája
Pagerank teszter
Tagfelhő
2011 Android Apple Applecsaj Applenek Applet Bréking csak első ezer Final Google Heti hogy iCloud iPad iPadet iPhone iTunes Jobs Jöhet Jön legjobb lehet lesz lett Lion MacBook magyar Magyarországon Match Megjelent megy milliárd milyen Minden mint Már Még nekünk SmartEast Steve Store Utazó Így
WP Cumulus Flash tag cloud by Roy Tanck requires Flash Player 9 or better.