Most hasonló problémával szembesültem, igaz, egészen más megközelítésben.

Előfizettem a UPC minden extrával megtömött szolgáltatására. Van benne telefon, net, hd-adás videorögzítő funkcióval. Divat szidni a cég termékeit, azokkal nincs bajom: a net szinte mindig hozza az 50 megabitet, a telefon működik, a tévén jó a képminőség.

Viszont az a set-top box, amit a tévé mellé adtak, valami förtelem. Túl nagy, túlságosan erős a LED fénye, bevilágítja a szobát, zavar, hogy nem tudom a Samsung mellé adott kényelmes távirányítót használni, sem a Samsung által programozott ízléses menürendszerben bolyongani, hogy még a hangosítás képi megjelenése is a nyolcvanas éveket juttatja eszembe, mert a set-top box mellé elavult, csúnya vizuális elemeket csomagoltak.

De ami még ennél is jobban zavar, amit egyenesen megbocsáthatatlannak tartok, az a zaj. A gép ugyanis olyan bántóan hangos, hogy amikor elkezdtem használni, egyből hívtam a szolgáltató hibabejelentő vonalát, és azt kértem, hogy cseréljék ki egy jól működő darabra. Azt mondták, hogy ez nem hiba, ez ilyen. Megnéztem néhány szintén UPC-s ismerősömnél a dobozt, és kiderült, hogy tényleg, az eszközben található ventilátor és merevlemez együtt erre képes, ez a sztenderd.

Ahogy már említettem, a LED bántóan erős, így abban a szobában például lehetetlen aludni, ahol a készülék van, kivéve, ha letakarod. De a zaj annyira kellemetlen, hogy még ébren, egy csöndes esti tévézésnél is észreveszed, és egy idő után már semmi másra nem tudsz figyelni.

Szinte eltörpül ezek mellett, hogy időnként kifagy és ilyenkor vagy meg kell várni az újrabootolást, hogy tévézni tudj, vagy újra kell programoznod ügyfélkódokkal, meg hasonló hülyeségekkel.

Ha ez a set-top box odakerült volna Steve Jobshoz, közölte volna, hogy egy kalap szar és kirúgta volna a fejlesztéssel megbízott részleg vezetőjét. Elsőre látta volna, hogy a gép teljesen alkalmatlan a nappaliba, hogy semelyik elemében sem szerethető, hogy ilyet egyszerűen nem szabad adni az embereknek. Talán akad olyan, akit nem zavar az ilyesmi, ahogy a házilag barkácsolt pc otrombasága, hangja sem tűnik fel milliónyi felhasználónak, mert azt hiszik, hogy egy számítógép csak egyféle lehet, de ezek sem alkalmasak arra, hogy valóban jobbá, szerethetőbbé tegyék a mindennapjainkat.

Steve Jobs annyira megszállottan hitt abban, hogy a felhasználóknak tökéletesen szerethető terméket kell adni, hogy sokszor túlzásba esett, vagy mondjuk úgy, megelőzte a korát. Esetleg a technológiát. Az Apple III-ba például nem engedett ventilátort tenni, pont azért, mert tudta, hogy az emberek gyűlölnék a zúgó gépet. Akkoriban azonban még nem voltak olyan áramkörök, amik kis fogyasztás mellett is elfogadható teljesítményt tudtak volna nyújtani, így az Apple III gyakran túlmelegedett, megbízhatatlan volt.

Vagy ott a kirúgása utáni, visszatérése előtti projektje, a NeXT. Ragaszkodott ahhoz, hogy a spéci, nagyteljesítményű gép házának a belső kialakítása is tökéletesen legyen. Barkácsoló apjától ugyanis azt tanulta, hogy a kerítésnek azt az oldalát is szépen kell lefesteni, amit senki sem lát, különben nem járja át azt a tökéletesség, nem lesz minőségi a végeredmény. Még a gépet készítő gyárnak is patyolat tisztának, hófehérnek kellett lennie, hogy megfeleljen Jobs elvárásainak. A NeXT ennek megfelelően túlárazott gép lett, nem is nagyon fogyott.

Jobs perfekcionizmusa viszont sokat finomodott az évtizedek alatt. Ennek lett az eredménye például az a MacBook Pro, amin most ezt a posztot írom: gyönyörű, hibátlan a külső kialakítása, és belül is rend uralkodik. Nincs agyontervezve, de belül is szép. Nem tökéletes gyárakban készítik, de minőségi, tartós a végeredmény. És van benne ugyan ventilátor, de hiába legalább százszoros a gép teljesítménye, mint a set-top boxé, csöndesebb annál. Pedig ezt munkára szánták, nem kikapcsolódásra.

Aki egyszer hozzászokik ehhez az érzéshez, nem szívesen enged belőle, akármilyen technológia eszközt vásárol magának. Én sem tudtam elfogadni, hogy mostantól egy zúgó dobozzal kell együtt élnem a nappaliba, szóval hekkeltem magamnak egy Apple-rendszert: kevésbé elegáns, kevésbé szép, de legalább egy fokkal közelebb vagyunk a tökéletességhez. Vettem magamnak egy infrajel továbbító rendszert, ami egy kis vevőfejből áll, ez van a tévé mellett. Van egy még kisebb jeladó, amit a set-top boxszal együtt beraktam a szekrénybe. A végeredmény: a tévé mellett már nincs semmi, érvényesülni tud a letisztult keret és a szép kijelző.

Nem világítja be éjszaka a fél lakást a fényes LED, és nincs többé ventilátorzaj se, mert a szekrény lefogja, abban van elrejtve a cucc:

A hátlapnál ugyan “ereszt a terv”, mert itt lyukas a bútordarab, amire egyébként szükség is van, hogy szellőzni tudjon az ördögi szerkezet, de itt nem jön ki annyi zaj, hogy az zavaró legyen.

Hát így bizonyítottam be, hogy a Föld banánalakú.

Appleblog

A szakma a jelenséget Nike-hatásnak nevezi: a kilencvenes években a divatcég került a figyelem középpontjába, hasonló okokból, hasonló helyzetben. Bár nemcsak a Nike üzemeiben voltak rosszak a körülmények, a közvélemény nyomására a vállalat szigorított az előírásokon és egyre nagyobb nyilvánosság mellett folytatta a termelést, hogy bizonyítsa, szó sincs óriási visszaélésekről.

Hasonló történt az Apple-lel: amellett, hogy egyre komolyabb szabályokat kényszerít gyártópartnerére, a Foxconnra, most beengedte az ABC riporterét a kínai üzembe, hogy tudósítson bármiről, amit ott tapasztal. Nem szabták meg a riporter útvonalát, arra ment, amerre akart, azzal beszélt, akivel akart.

Bill Weirt leginkább a munkafolyamatok lepték meg: hogy a gyárban, akár egy kis szériás olasz sportautó-építő üzemben, kézi erővel dolgoznak. Egy iPhone elkészítése például 141 lépésből áll. Vagy ott van az iPad, ami öt napig készül és körülbelül háromszáz kézen megy át, mire dobozba kerül.

Érdekes az is, hogy a dolgozók jelentős része nem is látta még a kész terméket, fogalmuk sincs arról, hogyan néz ki, aminek egy kis darabkáját ők szerelték össze 12 órás műszakban. Egyikük azt üzente a riporteren keresztül a vásárlóknak, hogy vigyázzanak az Apple-termékeikre, mert sok munkájuk van benne.

Weirt meglepte a dolgozók átlagéletkora, harmincnál idősebb embereket nem látott, többségük 18 körüli volt. A munkakörülmények a riport szerint egyébként nem különösebben rosszak. Talán csak az épületek köré kifeszített hálók voltak nyomasztóak, ami igazi kínai megoldása annak a problémának, hogy az emberek korábban időnként leugráltak a tetőkről öngyilkossági szándékkal.

Ugyanakkor a környezet a Foxconn hatalmas városában legalább annyira kellemes, mint bármelyik amerikai üzemben, van internet kávézó, focipálya, oktatóközpont, és az emberek nagyjából ugyanarra panaszkodtak, mint bárhol máshol a világon: a kajára, a fizetésekre és a hosszú munkára. Persze 12 órás műszakokkal itt tényleg hosszú a munkaidő.

Arról nem is beszélve, hogy utána sem nagyon szórakoztató az élet: a legtöbben az ipartelepen belül élnek hétfős szobákban, amik körülbelül olyan hangulatúak, mint egy lepukkantabb magyar koleszszoba, bár tény, hogy a közeli Sencsenben, vagy még inkább Hong Kongban sincs nagyobb élettere egy átlagos polgárnak, ezen a környéken egyszerűen kevés a hely.

A videón látszott néhány szunyókáló ember is: a munkaidő alatt kétszer egy órás kajaszünet van, és ha valaki elég gyorsan betömi az ételt, még marad egy kis ideje aludni is.

Szóval nem egy szuper állás a Foxconnak dolgozni, de Kínában vannak ennél bőven rosszabb melók is, és főleg azért kígyóznak hosszú sorok a munkaerő-felvételi iroda előtt, mert vidéken sokkal több munkával is csak sokkal kevesebb pénzt lehet keresni.

Appleblog

Úgy döntöttünk, hogy ideje pezsgőt bontani.

És ezt már veletek akarjuk megünnepelni. Annyi elmaradt születésnap után most végre megüljük közösen az elsőt, de ha már ennyit kellett várni rá, úgy döntöttünk, hogy valami igazán különlegeset szervezünk nektek.

Valami nagyot.

Egy olyan eseményt, amilyet eddig csak a kijelzőn láthattatok, egy eventet. Egy Appleblog eventet, Coldplay-jel, keynote-tal, nagy bejelentésekkel, demóval, szuperexkluzív ajándékokkal és persze one more thinggel.

Március ötödikén, pontban este 19:00-kor, a Dohány utca 22-ben, a Bazaar Klubban. Itt tudod jelezni, ha számíthatunk rád. Kérjük, csak akkor jelentkezz, ha tényleg eljössz, de akkor feltétlenül.

Várunk nagy szeretettel.

Ütős lesz.

Appleblog

A három közül egyedül a MySpace próbálkozik második virágzással. Ugye kibékültek a Facebookkal, lehet már Facebook Connecttel is használni a szájtot. Az új ellenfél a Spotify, és mindenki más, aki zenét szolgáltat a weben. Nem vagyok biztos benne, hogy nincsenek ilyen irányú törekvései a Facebooknak is. Mindenesetre ez a fajta leegyszerűsített USP legalább egy-két évig még elhúzhatja a MySpace sztorit. 

Idehaza az iWiW próbálkozik hírmédia vonalon újítani. Ott is komoly gondok lehetnek a termék üzleti céljainak újradefiniálásával. De – legalábbis egyelőre – nem látszik náluk egy MySpace-szerű pótmegoldás a Facebook-jelenségre. 

Webisztán

A Wirednél dolgozó Christina Bonningot elgondolkozott azon, hogy miért.

A legegyszerűbb ok: a Siri nem az iOS, hanem az iPhone 4S része. Bár ügyes programozók bizonyították, hogy kiválóan fut iPhone 4-esen, sőt, némi energiával az iPod touchtól egészen a termosztátig mindenre rá lehet hekkelni, az Apple csak a csúcstelefonján tette elérhetővé, és a következő iPhone érkezéséig valószínűleg exkluzív is marad a szolgáltatás. Ez különbözteti ugyanis meg leginkább a 4S-t a többi modelltől.

De vannak más problémák is, hardveresek. Az iPhone-ban található mikrofont úgy alakították ki, hogy az minél tisztábban rögzítse és továbbítsa a beszédhangot. Egészen pontosan két mikrofonnal oldották meg ezt a kérdést: az egyik a szájnál helyezkedik el és ránk figyel, a másik a fejhallgató jack-dugója mellett van és a háttérzajt rögzíti. Ebből tudja a mobil, hogy milyen hangokat kell kiszűrni a beszélgetésből. Ez a képesség azonban teljesen hiányzik a Macintoshokból, ami csökkentené a szoftver használhatóságát.

Aztán ott van a minek kérdése is: egy mobilnál fontos, hogy kéz nélkül is irányítani tudjuk, hiszen futás, vagy vezetés közben kényelmesebb diktálni, egy számítógépnél viszont nem ilyen szűk a keresztmetszet, egészen addig ugye, amíg fel nem bukkan Machine Girl, hogy levágja a kiálló testrészeinket:

Ráadásul nemcsak a kényelemről, hanem a funkcióról is érdemes beszélni: a Siri-t csak rövid feladatokra utasítjuk, sms-t diktálunk, éttermet kerestetünk vele a közelben, mobilos munkákat végeztetünk vele, míg egy számítógépet sokkal komplexebb problémák megoldására használunk, erre viszont jelenleg nem alkalmas a Siri. Ezért nem lehetne a fogyatékkal élők támasza sem egyelőre.

És azt se felejtsük el, hogy a Sirinek folyamatos adatkapcsolatra van szüksége, így ha kivinnénk a wifi-routerünk hatásköréből a Macbookunkat, hirtelen elveszne a szolgáltatás, ami bizonyára nagy szomorúsággal töltene el minden felhasználót.

Appleblog

Ezen a képen például a Shared (Nyilvános) és Desktop (Íróasztal) mappákat érdemes megfigyelni:

Ezen meg a másolás folyamatát, amit mostantól a mappán is nyomon követhető, egy kis csík jelzi, hogy hol tart a munka, és a mappán található x-re kattintva akár le is állíthatjuk azt:

Itt pedig a dashboard launchpadje látható, amin végre jobban át tudjuk látni a widgeteinket:

Kösz a képeket!

Appleblog

Kiderült például, hogy az épületet nagyon környezettudatosan építették, ennek köszönhető a fehér tető, ami visszaveri a napfény jelentős részét, ezzel csökkentve a hűtési költségeket, ahogy sokat spóroltak a LED-es világítással és a szuper fejlett hőmérséklet menedzsmenttel is.

De mindez semmi ahhoz képes, hogy rövidesen egy száz hektáros, 20 megawatt kapacitású naperőmű épül az adatközpont mellett, ami az Apple szerint évente 42 millió kWh tiszta energiát fog termelni. Ez mondjuk eltörpül ahhoz képest, amit Pakson megfőznek, és egy normál szénerőműhöz képest is kismiska, mégis ez a naperőmű lesz a legnagyobb, saját felhasználásra szánt telep az Egyesült Államokban. De lesz még itt üzemanyagcella is, szintén a legnagyobb a maga kategóriájában, amit száz százalékban biogázzal táplálnak majd és ami évente 40 millió kWh megújuló energiával látja el a központot.

Hát így mentik meg az univerzumot a halálfalóktól.

Appleblog

A lap egyébként érdekes megállapításokat tesz. Azt állítja például, hogy az iPad 3 1-1,5 milliméterrel vastagabb lesz az iPad 2-nél attól függően, hogy hol mérjük. Ez viszont tökéletesen szembemegy az Apple korábbi csapásirányával, hiszen eddig szinte mindegyik eszköz vékonyabb lett, mint az őt megelőző.

Valamiért úgy rémlett, hogy a második generációs nano talán valamivel kövérebb volt, mint az első, de nem, kicsit kutattam és kiderült, hogy még az is vékonyodott négy százaléknyit.

Érthető, hiszen ez a fejlődési irány volt Steve Jobs nagy álma, kecses eszközöket akart és mindent megtett annak érdekében, hogy ezt elérje. Persze 1,5 milliméter nem nagy ár, ha tényleg négymagos processzor és az ehhez tartozó nagyobb akkumulátor került az iPadbe, mégis egészen új utat jelent a korábbi irányvonalhoz képest.

Ugyanakkor, bár a képen nem látszik, a MICGadget azt állítja, hogy az elvékonyodó részek miatt a vastagodás ellenére vékonyabbnak érződik az új modell, szóval némi optikai tuninggal próbáltak javítani a helyzeten. A lap azt is megállapította, hogy a tablet vékonyabb keretet kap elődjénél, az meg tisztán látszik, hogy az optika mérete jelentősen nőtt, ami jobb minőségű kamerát jelent.

Update: ahogy arra Czukovács Péter is felhívta a figyelmet, az Engadgeten meg egy olyan fotó látható, amin állítólag az iPad 3 alaplapja látható, és amiről tisztán leolvasható a processzor neve: A5X, szemben az iPad 2-ben használt A5-tel.

Ha hiteles képről van szó, akkor aligha kerül négymagos csip az iPad 3-ba, legfeljebb finom ráncfelvarrásra lehet számítani az iPad 2 kétmagosához képest. Ebben az esetben viszont még érthetetlenebb a vastagabb ház.

Appleblog

A Safariban van egy kapcsoló, ami a sütik elfogadását szabályozza. Itt le lehet tiltani, lehet engedélyezni, alapértelmezésben a böngésző harmadik féltől és hirdetésekkel kapcsolatos sütiket nem fogad.

A Google viszont talált egy trükkös módot arra, hogy játssza ki a rendszert, és juttasson el átmeneti sütiket a felhasználó készülékére mégis, így jutva információkhoz. A módszer:

Az ügy elég rossz színben tünteti fel a Google-t. Korábban hatalmas felháborodás volt amiatt, hogy a mobil operációs rendszerek a felhasználó beleegyezése nélkül szereznek információkat róluk. Erre azért van szükség, mert a hirdetők megkövetelik, hogy célzottan jelenjenek meg a hirdetéseik, és miután az Apple és a Google is súlyos pénzeket szerez reklámokból, megpróbál minél többet megtudni a felhasználókról.

A mostani eset viszont olyan, mintha megkérdeznék a felhasználót, hogyan szeretné, majd homlokegyenest az ellenkezőjét tennék. Figyelmen kívül hagyták a júzer akaratát. A cég iránti bizalomra ez súlyos hatással lehet.

A Google szerint a Safari egy ismert képességét használták ki, és nem gyűjtöttek személyes adatokat. Ennek ellenére a cikk hatására megszüntették a fenti gyakorlatot. Az Apple szóvivője elmondta, máris dolgoznak azon, hogy ne lehessen kikerülni a Safari beállításait.

Appleblog

Az újítás annak ellenére nagyon lényeges, hogy a felhasználó csak ennyi lát belőle:

Egy egyszerű checkbox. Eldönthetjük, mi alapján engedélyezzük vagy korlátozzuk a gépen futtatható programokat. A legszigorúbb szint, amikor a felhasználó csak a Mac App Store-ból letöltött appokat engedélyezi, csak azok futhatnak. A második szinten a Mac App Store-os alkalmazások mellett az Apple-nél bejegyzett fejlesztők által aláírt appokat is elfogadja az operációs rendszer. Mivel itt a letöltés forrása bármi lehet, egy fokkal nagyobb a kockázat, nem nézték át a kódot Cupertinóban, és a letöltés előtt nem olvashattunk felhasználói értékelést. Ez lesz a Mountain Lionban az alapértelmezett. A legkevésbé biztonságos szint, ami a mostani operációs rendszerben általános, hogy bárhonnan letöltött, bárki által aláírt appot futtathatunk. A rendszer nem figyelmeztet majd arra, hogy az adott fejlesztő regisztrált-e az Apple-nél.

Azt gondolhatnánk, ez mind felesleges, hiszen a felhasználó el tudja dönteni, mit rak fel a gépére, és mit nem, még a telepítés előtt. De ha emlékszünk még a MAC Defender nevű malware-re, amit egy rakás felhasználó a jelszavának – és bankkártyaadatainak – megadásával telepített, a szigorítás jogosnak tűnik. A rendszer ugyanis egyrészt meggátolja, hogy akaratunkon kívül telepítsenek bármit a gépre, másrészt a user errort is hatékonyan kezeli.

A Gatekeepernek azonban van egy hosszabb távú hatása is. Ez pedig a Mac App Store mágneses terének felerősítése.

A Mac App Store már most is vonzó a fejlesztőknek, mégis egy rakás program nem érhető el itt. Gondoljuk csak a most megjelent VLC 2-esre, ami az egyik legnépszerűbb videólejátszó a Macen: a Mac App Store-ban mégis hiába keresünk rá. Ingyenes, kiteszik a webre, nem szarakodnak az Apple-lel, kevesebb fejfájás.

A Gatekeeper azonban ezt állítja: “a maces felhasználók egy része, Gatekeeper 3-as fokozatát használók nem érheti el a programodat, mert nem a Mac App Store-ban terjeszted az appot. Ők nem bíznak benned, inkább megkeresik a konkurenciát. De adunk még egy esélyt, jelentkezz a Developer ID Programba, ha malware-t terjesztesz, repülsz, de egyébkénk hivatalosan elismerjük, hogy rendes fejlesztő vagy. Azok, akik alapértelmezett beállításokkal használják a rendszert (a legtöbb felhasználó), ebben az esetben már használhatják a programodat. Tehát a minimum, hogy jelentkezel hozzánk, de ajánlott, hogy a Mac App Store-t is igénybe vedd, különben sokkal rosszabb sorod lesz, mint eddig volt.”

Figyeljük meg, hogy a Gatekeeper egyszerre csábítja be a Mac App Store-ba az eddig ellenálló fejlesztőket, hitelesíti, szűri a bizonytalan programokat, amivel a felhasználók járnak jól, egyben lehetőséget ad a fejlesztőknek, hogy kezdőként a piacra lépve is egy megfelelőségi tanúsítványt kapjanak. Minőségit nem, csak megfelelőségit. Egy tök egyszerű lépés tehát, amivel nagyjából mindenki jól jár, csak a malware-gyártók nem. Akinek meg jó volt az eddigi rendszer, maradhat abban.

Appleblog